B+ blog

Napjaink fogyasztástól túlfűtött információs társadalmában rohadtul büszkék vagyunk arra, amit megélünk ráadásul ezeket a Facebookon rendszeresen közzé is tesszük. Íme pár ok arra, amiért mostanában nem keresik a társaságodat a régi barátok.

1. Kaja posztok

Nyilvánvalóan büszke vagy arra, hogy a fogyasztói társadalom ranglétráján eljutottál oda, ahol éppen vagy és életed az élvezetek hajszolásáról szól, legalább is épp most. Próbálod elhitetni magaddal és a barátaiddal azt, hogy innentől ez a cél és a minimum egyben. Hidd el, ezt a többiek is átérzik, ahogyan azt is, hogy mennyire szánalmas önigazolás ez, melyet nap mint nap, vagy hétről hétre elkövetsz a Facebook faladon.

2. Nyaralás posztok

Mert majd pár év múlva visszanézel a Facebookra, és mint egy zombi, ott nosztalgiázol a gép előtt? Vagy egyszerűen próbálod a színes bögrén és a telefon hátlapon túl ezzel megkülönböztetni magad a többi multi-zombi havertól? Esetleg ezzel próbálod már megint önigazolni magad és majd kurvára rácsodálkozol arra, amikor a NAV bekopogtat azzal, hogy „hát ezt így hogy”?

3. Gyerek posztok

Mert nyilvánvalóan két lábbal kell tiporni a gyermeked személyiségi jogait még azelőtt, hogy rájönne arra, hogy az mi. Még annak árán is, hogy a barátaid, akiknek nem jött össze, vagy kurva nagyot csalódtak életük szerelmében, azok hadd nézzék, osztozzanak az örömödben, amit igazából magányosságod miatt publikálsz a Facebookon. Mert másnak igazából kurvára nem tudod megmutatni, elmondani, elmesélni, vagy mindez olyan őszintén teszed, hogy a beszedett like-okkal sokkal boldogabb vagy, mint valódi emberek társaságában…

4. Hangulatzenék

Mert annyira rohadtuk titokzatos vagy, hogy hetente kiposztolsz egy-egy Youtube klipet a Face-re, és ezzel amúgy titkon elvárod azt, hogy a többiek lescanneljék a lelkiállapotod. Na meg aztán belike-oljanak. Hidd el, nem fogják, és ettől aztán még rosszabb lesz, és jönnek az újabb Youtube videók. Szeretsz szenvedni.

5. Mit olvastál?

Mert ha már a fogyasztói társadalomban nevelkedtél és válság van, akkor legalább az ingyenes digitális termékekre legyél kurva büszke, amit magadévá tettél. Semmi közöd nincsen hozzá, de elolvastad, megnézted, és rohadtul egyetértesz vele, sőt, meg is osztod. Ezzel mindent megtettél azért, hogy innentől jobb legyen. Igazi forradalmár vagy!

Szép napokat él az ország: a svájci frank mindjárt 200 alatt, nagy ívű kormányzati tervek és akciók, miközben természetesen mit csinál a magyar véleményvezér: panaszkodik és károg: úristen, mi lesz akkor ha ránk  hárítják a nagy multik az Orbán-féle különadót.

No, hát elárulok egy titkot: a különadó valóban nem más, mint burkolt megszorítás azon emberek számára, akik nem tudják kontrollálni saját fogyasztásukat. Áthárítják ránk a multik és több lesz a telefonszámla? Drágább lesz az élelmiszer? Tessék kevesebbet telefonálni, vagy jobban odafigyelni, hogy honnan és miket vásárolunk. Tessék kicsit tudatosabban élni, nem pedig a tévéreklámokat és a médiashitet inputként használni hétköznapi beszédtémákra és siránkozni azon, hogy mennyire is rossz nekünk ebben az országban.

És pont ez a különbség talán a klasszik gyurcsányi megszorítások és a mostani különadók között: ha még át is hárítják ránk a mélyen tisztelt multik, itt legalább megvan a választásunk, hogy saját fogyasztási szokásainkon aszerint változtassunk, hogy ebből a lehető legkevesebbet érezzünk meg. Igen, Tisztelt Magyarország, tessék felfogni, hogy mérethatékonyság van. Ha sok a telefonszámla, tessék belépni apa vagy anya vállalati flottájába, ott legalább a szolgáltatónak a hétköznapi behajtás sem akkora nyűg és költség, mint a 0 Ft-ra részletre megvásárolt készülékekes magán előfizetéseknél. Több lesz az élelmiszer? Tessék akkor nagybevásárlásokat csinálni és nem a benzinkúton, vagy a sarki kisboltban venni minden nap a kaját, sokszoros árréssel.

Merthogy szép és jó a kapitalizmus, meg a fogyasztói társadalom, de lassan kurvára észre kéne venni, hogy mindennek van egy egyenlege. Ha többet eszel, mint mozogsz, elhízol. Ha többet költesz, mint keresel, eladósodsz. Ha többet fogyasztasz, mint termelsz, akkor a társadalom parazitája vagy (tisztelet a kivételeknek természetesen). Ha pedig többet panaszkodsz, mint teszel a dolgok jobbá tételéért, akkor viszont megérdemled a sorsodat.

Megjött az Apeh mai hírlevele: "Felhívjuk a figyelmüket, hogy Igazgatóságunk hatvani és hevesi ügyfélszolgálata 2009. július 15-től 2009. augusztus 31-ig módosított nyitva tartással üzemel!" Augusztus 29-én, köszi bazdmeg.

Már nem lepődök meg azon, hogy az Apeh szanaszét tördelt, összevissza html hírlevele senkinek nem tűnik fel ebben az országban, gondolom elszámoltunk már rá többszázmillió forintot, informatikai fejlesztés címszóval. Már lassan azon sem kapom fel a fejem, hogy a tartalom is mintegy másfél hónap csúszásban van: még jó, hogy nem innen értesülök a változásokról, mert ha így lenne, minden bizonnyal egyszer - kedvenc szavajárásommal élve: amikor már mindenki elvitt mindent - jól megbxnának és jólnevelt baloldali nyunyerák módjára hivatkoznának arra, hogy a hírlevél tájékoztató jellegű, és egyébként is mit akarok.

Mai egymillió forintos kérdésünk: melyik az az állatfaj, amelynek álmában olyan Magyarország sejlik fel, ahol az emberek azért kérnek számlát az eladótól, hogy aztán azt beküldjék valahova és nyerjenek vele?

Véletlenül bukkantam rá a Gelato Italiano fagyifranchise honlapjára. A cég érdekes tanácsait a hogyan adjunk el több fagyit ötletbörzéből felhúzott szemöldökkel olvastam, néhol nem is hittem a szememnek.

A legdurvább tények az azonos című ötletbörze végén, azaz a lap alján találhatók. Nem tudom a cég vajon milyen felmérésre alapozza, de a következő statisztikát állítja fel a vevők hűtlenségére:

Miért tűnnek el a vásárlók?

- 1% meghal
- 3% elköltözik
- 5% új barátok miatt
- 9% konkurencia miatt
- 14%termékkel szembeni elégedetlenség miatt
- 68% ELTŰNIK munkatársunk viselkedése vagy közömbössége miatt.

Ha ezt egy temetkezési vállalkozó tenné ki a honlapjára, még nagyon morbid poénnak fel lehetne fogni, de egy fagyis cég honlapján? Demagóg, morbid és ízléstelen. Nincs időm mindegyik baromságot kiemelni, csak néhányat kiválogattam a teljesség igénye nélkül, hogy mindenki értse miről is van szó pontosan:

Fagylalt elvitelre - Miért jó ?
- Jobb ízű a termék, mert a csomagolás folyamata alatt megváltoztatjuk a termék ízét.

Classico, Decoro díszítés
- Mivel a fagylalt a gyermekek körében közkedvelt, ezért gyerekfigurás pl.bohócsapkás díszített fagyi sikert arathat.

Aktiválni szeretné a Windows XP-t? Vegyen licenszt interneten és a Microsoft már 3 nap múlva már le is vonja a kártyájáról az összeget. Hogy Ön azóta már 10.000 km-re van onnan, ahol szüksége lett volna a termékre? Kit érdekel?

Mielőtt azt gondolnánk, hogy a vivatévén szereplő Ágica performanszánál nincs lejjebb, nyugodjunk meg. Van.

Éjjeli távirányirányító-csattogtatás közben találkoztam a Sanomás Storytv-n a következő műsorral. Tv-shop, csak éppen nem a szokásos konyhai szetteket, vagy otthoni sportolásra alkalmas eszközöket reklámozták, hanem szexuális kiegészítőket, leginkább hölgyek részére. Első blikkre már azon is csodálkoztam, hogy tv-shop megy az adón.

A termékeket ajánló „hölgy” nem éppen a legokosabbik fajtából való, a termékek elemzése és használati útmutatójának ismertetése közben olyan poénokat ereget, hogy az éppen aktuális termékek színe mennyire illik az ő ruhájához. Az emelt díjas számon hívható callcenter állandóan, s leginkább MOST! várja hívásunk, ordibálja a műsorvezető, de hívjuk AZONNAL.

Az első kedvenc termékem hirtelen a műpina lett, ugyanis a többi 4-5 termék (vibrációs tojás, kis-, nagydildó, síkosító, péniszgyűrű) inkább hölgyeknek szól. A nagy étvágyúak nőkre is gondoltak, hiszen akár 40 centis dupladildót is vehet a szexshopba betérést zsenántnak tartó mylady.

Szóval végülis annak legalább örülök, hogy a storytv és a hustler tv csatornák közvetlenül egymás mellett vannak beprogramozva, így legalább kiegészítik egymást. Egyiken hustler-híradó, másikon 5 forintos kiegészítők várják a nagyérdeműt. Viszont arra még nem sikerült rájönnöm, vajon a storytv miért váltott ilyen erősen célcsoportot. Értem én, hogy ez is bevétel, de azért nem lennék meglepve, ha egyszer napközben is hasonló tvshoppal találkoznék monjuk egy jó koncertfilm helyett az adón. Éljen a pénz, éljen a storytv dildója! Bazdmeg.

Érdekes hasonlóságra lettem figyelmes a mai mokkában. A kereskedelmi adó reggeli adásában Tornóczky Anita kedves bumburnyákságával olvassa be egy online magazin lídjét, mintha a műsor szerkesztői írták volna, ám nem így történt.

A deluxe.hu magazin az egyetlen magyar parfümőrrel készített interjújának lídjét (klikk ide!) egy az egyben olvassa be a reggeli magazin (klikk ide!) műsorvezetője. Nem sül le a szerkesztő pofájáról a bőr?

Ennyire nincs pénze a csatornának normális szerkesztőket alkalmazni a reggeli adásokhoz? Ez már nem is plágium, ez már a pofátlanság teteje. Bazdmeg TV2!

Vállalati számlám már évek óta ennél a pénzintézetnél nyugszik. Mikor bevezették az online bankingot, nagyon megörültem, végre nem kell sorban állni stb.

A folyamatos phising támadások ellenére egy ideig volt bizodalmam az online rendszerben. Most már nem is a biztonsági megoldásokkal van problémám, hanem a rohadt kis trükkös rejtett költségekkel.

Magam után fizettem a cégnél a járulékokat, s mivel ezek állandó havi utalások, gondoltam egyszerűbb beállítani fixen a dátumot és összeget, működjön csak automatice. Természetesen előtte kb. 3szor beszéltem ügyfélszolgálattal, mert ugye miért is lehetne online bankingra online megbízást adni, na mind1. végigkérdeztem mindent, ingyenes a szolgáltatás? Igen. Az utalási jutalékon kívül semmibe nem kerül? Nem.

Végre, gondoltam magamban, megszabadulok egy állandó tehertől, s legalább spórolok havi 1 órát az utalási bohóckodás nélkül. Minden szép és jó volt, működött rendesen. Aztán néhány hónap múlva, mikor már nem magam után fizettem a járulékokat, jött a kurva nagy pofon. Természetesen a lemondást sem lehet online elvégezni, mert miért is lehetne. Mindegy túlteszem rajta magam. Azon viszont már nem, hogy a szolgáltatás ugyan effektíve nem kerül semmibe a jutalékon kívül, tehát bátran azt mondja az ügyfélszolgálatos kisköcsög, hogy ingyen van! Viszont a lemondás pénzbe kerül, mégpedig tételenként 4 ezer forintba! Hű bazdmeg, nem toljátok gyengén! Így kb. 24 ezer forintot fizettem ki ennek a mocsok banknak, hogy törölje az állandó átutalásaim. Ezek miatt a rejtett költségek miatt borzasztóan megutáltam ezt a pénzintézetet, számlám lassan bezárom, s megyek át egy másik szipolyozó céghez. Tudom, az se jobb, de ez aztán végképp undorító.

Valami kurva nagy reform kell ennek az egészségügynek. Hat órát várni egy ujj sínbetételére, nooormális?

Fociztam. Szétment az ujjam. Hogy mennyire, nem tudtam, nem vagyok orvos, hogy megállapítsam. Úgyhogy péntek kora reggel irány a lakóhely szerint illetékes szigetszentmiklósi SZTK, szopni egy nagyot.

Anyám orvos volt, apám is az egészségügyben dolgozott sokáig, nekem viszont sok dolgom nem volt még doktorokkal. Úgyhogy naívan úgy gondoltam, a 21. században nem tarthat tovább röpke egy-két óránál egy sérült ujj lerendezése, azaz hogy kiderüljön, tört-e az a kurva csont vagy sem. Két óra, aha, persze.

Namármost nyolctól van sebészeti rendelés. Meg amúgy mindenféle más is. A várható tömegre való tekintettel odamegyek negyed és fél nyolc között, nincsenek is, csak mondjuk hárman előttem. De vajon tud erről valaki rajtam és a korán érkezőkön kívül? Persze, hogy nem. Sorszám semmi, a rendszer úgy működik, hogy kijön az asszisztens és összegyűjti a kint toporgók papírjait. Úgy válogatás nélkül, bele a kezébe. Hogy ki volt ott korábban? Nem számít, véletlenszerűen túr egy beutalót/tébékártyát, így adott esetben mehet elsőnek, aki negyed kilencre jön. Kurvajó.

De emiatt még csak nem is sírhat nagyon a szám, mert fél kilenckor behívnak, de lehettem volna ugyanígy szerencsétlenebb is, akkor meg várok 11-ig. A végtelenül alulfinanszírozott egészségügyi rendszerben mit is várhatnék mást, az ügyeletes sebész még csak rám se néz, mi a panasz, ühüm, foci, kicsit duzzadt, menjen a röntgenbe. Ránézni a sérült testrészre? Ugyan már, minek. Haladjon minden a szokott rend szerint, ne pazaroljuk diagnosztizálásra a drága energiát.

FŐNIX-Pro Integrált Egészségügyi Rendszer-féle vizitdíj számla van, betegirányító rendszer viszont lófasz. Beutaló nyomtat, menjen a röntgenbe, álljon a kis ablaknál sorba. Már megint. Negyed tízre kész is a mindössze két percet igénybe vevő felvétel, eredmény viszont nincs. Majd 11-re. Az se megy rögtön a sebészetre, újra sorba állni az ablaknál, lelet felvesz, azzal menni vissza szépen a kiindulópontra. Fűbazdmeg.

Sebészeten ácsorgás a folyosón, éppen nincs „begyűjtés”. Az a jelenség, amikor kijön az asszisztens és összeszedi az újonnan érkezettek papírjait. Fél 1-kor nyílik az ajtó, majd csoda történik és rögtön behívnak. Persze, mert látszik a papíron, hogy az első vizsgálat időpontja reggel fél kilenc volt. Az orvos ugyanaz, a beteggel való érintkezés minimális: röntgen csonttörést nem mutat, de ő így se vizsgál, csak kiadja az ukázt az asszisztensnek: síneljen be, de menten. Meg se merem kérdezni, hogy ez tényleg szükséges-e, a doktor úr biztos valami Gyurcsók József, aki messziről is tudja, hogy nekem ez kell. Köszviszlát, egy hét múlva jöjjön vissza és levesszük. Anyád.

Ocsmány dolog hat órát elkúrni az ember idejéből, hogy aztán kapjon egy olyan „kezelést” (mert így szokás), ami nem is feltétlen indokolt. És akkor nekiállunk csodálkozni az egészségügy nulla hatékonyságán? Ugyan már, kérem. És a legrosszabb, hogy a magyar ember ehhez van hozzászoktatva, senki nem bazdmegel, ülnek, mint a zombik és várják, hogy egyszer hazamehessenek. Úgy mennek oda, hogy tudják, az egészségügy egy egész napjukat el fogja cseszni. Hagyják, hogy ezt megcsinálják velük. Senki ne merje kiszámolni, hogy a GDP-nkből mennyit csíp le a betegek ilyen fokú lekezelése, nem akarom tudni.

Ide reform kell. Méghozzá kurva gyorsan. Ténykérdés. De erre mit olvasok délután? Hogy mit akar a sok kretén? Általános, határozatlan idejű sztrájkot, zéró vonatközlekedéssel, satöbbivel. Hogy addig tiltakozzanak, amíg van esély arra, hogy elérik céljaikat, például az egészségügyi rendszer átalakításáról szóló törvénytervezet visszavonását. Sztrájk, míg meg nem hátrál a kormány. Amivel végre elkezdődne valami, akármi. Hát menjetek a picsába, bazdmeg. Mindenki. Pontosan a sínbe tett középső ujjammal üzenem ezt.

(Megjegyzés: igen, vannak rendelőintézetek, ahol működik a sorszámos betegirányító rendszer. Néhány helyen. A többség viszont szopóágon van.)

Amikor először megláttam, nem hittem a szememnek. Az utóbbi idők egyik legszánalmasabb tévés reklámspotját alkotta meg az az ügynökség, amelyiknek a kormány Fair Play reklámját sikerült megvalósítani.

A közhelyes képi világon túl maga a törvényes adózói magatartásra bíztató filozófia hibádzik. A reklám filozófiája az ideologizált, tipizált világ bemutatása az éppen aktuális terméken keresztül. Együtt van a nagy család (akiről amúgy teljesen lerí, hogy semmi közül egymáshoz), s a verőfényes napsütésben együtt isszák a csodálatos, zamatos, finom, igazi 100%-os gyümölcslé koncentrátumból készült gyümölcslevet. Na de nem akarok elkanyarodni a reklámok filozófiájától. A reklámmal szemben a fogyasztóban automatikus ellenérzés fogalmazódik meg, főleg a manapság egyre inkább divatos, a gyakoriságra gyúró rövidebb reklámblokkok tekintetében.

Az, hogy a törvényes utat érzi szükségesnek reklámozni a kormány, elég szánalmas kommunikáció. Nagyon meggyőző érv, ha egy Collina ábrázatú sportbírónak álcázott nyugdíjas próbál meg arra rávenni, ugyan már, ne vegyek számlát senkitől, és fizessem már be az adóm, hiszen a négyes metróba kell a pénz. Ez kb. a nyugdíjasokat meghatja, mer ők még látták a tévében Antal Imi bácsit, a Hogyan nyalnak a pestiek? című, tanító jellegű eposzból.

Miközben a reklámon gondolkoztam, eszembe jutott, hogy szép-szép, nevelni kell a társadalmat, de nem így. Normális törvényhozással, a kiskapuk bezárásával kellene ezt megtenni, hogy még eszébe se jusson más irányba kacsingatni az adózónak. Nem pedig sok-sok millióért reklámozni a kereskedelmi és állami tévékben.

A törvények betartására nem reklám veszi rá az embert, hanem a kényszer. Ha pedig ma Magyarországon valaki vállalkozásra adja a fejét, akkor biztos, hogy a legtöbb területen meg fogja szegni a törvényt és a szabályozást. Ha pedig betartja azt, akkor a versenyképessége elsorvad, tehát felesleges vállalkoznia.

Minek nevezzük azt, amikor a kormánypárt honlapján megjelenik egy olyan írás, amivel maga a párt sem ért egyet? És azt, hogy utána ugyanez a párt közleményt ad ki, hogy megmagyarázza hogy miért és mit és az miért nem olyan gáz mint amilyennek látszik?

A ma reggeli hídblokád kapcsán az mszp.hu-n megjelent írás szerint(http://index.hu/politika/belfold/2006/valasztas/pturul/mszpcenzura/) agyba-főbe kéne verni és börtönbe kéne dugni a hídfetisisztákat. Aztán moderáció: elnézést, mégsem, ez nem a mi véleményünk, majd már ez se.

Bazdmeg, ugye nem fizettek kommunikációs tanácsadót?

Kőgáz. Az elmúlt egy hétben ez egyébként a második bocsdemégsem az mszp.hu-n: először a "skizofrén homoszexuális" Gyurcsány reklámot csonkították meg (Klikkelj a miniszterelnökre!), majd most megint. De ezúttal nem elég csendben levenni és elnézést kérni, még külön közleményt is kell kiadni annak érdekében, hogy még szánalmasabb legyen a sztori. Idézek a közleményből: "Természetesen nem az MSZP hozzáállását tükrözi a cikk, hanem; amint ez az írás teljes terjedelméből kiviláglik; a két honlap egymásnak feszülésére hívja föl a figyelmet a cikk írója. Az erőszakra utaló mondat nem kijelentés, hanem kérdés, nem felhívás, hanem éppen ellenkezőleg, az erőszakos megoldás lehetetlenségét mutatja."

TEJÓATYAÚRISTENBAZDMEG.

Persze a jelenség nem újkeletű. Emlékszem, amikor Deutsch-Für azzal vicsorított a reggeli műsorokban, hogy "Gyurcsány bemutatott Magyarországnak", sőt, arra is, amikor egyből rasszistát kiabáltak a Mortimer-ügy kapcsán, aztán kiderült hogy igazából roma szúrt romát, úgyhogy a baj nem is olyan nagy. Sebaj, majd hívunk a kampányidőszakra vastagbőrű kommunikációs tanácsadót Amerikából párt- és uniós pénzeken...