Van egy ország, ahol a politikusok számán és a benzináron kívül minden napról napra csökken. A rendőrségi call centeresek száma is.
Múlt csütörtökön Bécs felé az M1-es autópálya 119 és 120 kilométer közötti szakaszán 130 km/h körül egy kosárlabda méretű fémdarabra lettem figyelmes a külső sávban. A rendelkezésemre álló mintegy negyed másodperc alatt a kormány hirtelen elrántása után egyből telefont is ragadtam, hogy jó, ám parkolásért és egyéb súlyos vétségekért már szarrá büntettett, webkettőn felnőtt magyar állampolgár módjára felhívjam a rendőrséget és értesítsem őket a balesetveszélyről.
Naív voltam. A 107-et többször – négyszer-ötször – tárcsázva nem vette fel senki a telefont, sőt, volt olyan is, hogy egyszer csak a harmadik csöngés után megszűnt mindennemű telefonos kapcsolat a szervvel. Tíz perc után feladtam. Ahogyan szépen lassan a hitemet is azzal kapcsolatban, hogy találjak bármilyen jövőbe mutató kis fényt, szikrát ebben az országban. Bazdmeg.