Hülyeországban napról napra alább pozicionálják a tévéműsorokat, most éppen a Mokkát. Semmitmondó arculat, kőgáz műsorvezetők, szar időpont és gyenge témák, köszönjük.
Tegye fel a kezét az, aki nem kap hányingert Stohlbuci reggeli szerencsétlenkedéseitől és az RTL Klub reggeli moslékjától. A királyi tévéken évek óta öregurak gyakorolják hogy hogyan tűnjenek pártatlannak, a többi tévé reggeli műsora úgy szar ahogy van, nem volt hát mit tenni: a Mokkát néztük, itt legalább mindig történt valami. Ha más nem, Havas parasztkodott egy jó nagyot és adott ezzel mindannyiunk számára szellemi útravalót a napra. De most minden megváltozott.
A reggel 7-8-ig tartó szessön Lendvai Ildikó nyávogásával és Szíjjártó már-már kínos óvodás tekintetével és demagógiájával kurvára nem hiányzott az életemből eddig sem. De ennél is kevésbé Tornóczky Anita és Gergő, akik most reggel nyolc órától bohóckodnak a képernyőn koffeinmentes néven. Ma például egy nyugdíjas pornószínésszel beszélgettek, aki valamilyen klipben szerepel és csókolózik, sőt, saját elmondása szerint néha fel is ismerik a Tescóban. Gergő erre reflektál: „Na azért ilyeneket ne mondjunk”, nyilván mert félted a tévé seggét. Sőt, legyünk maxiszánalmasak: homályosítsuk ki a pólók márkajelzéseit, hallgassuk el, hogy a MOL – mint Talma egyik főszponzora - adta Talmácsinak a motort ajándékba, sőt, szarjuk le az internetes oldalakat is és csakazértse mondjuk be a nevüket, bármilyen infót is nyúlunk tőlük. Mert mi vagyunk a nagy televizsön, a tömegmédium, véleménytformálunk a csubirétegnek, félretájékoztatunk, médiahekkelünk és figyelemelterelünk otthonszüléses parákkal és direkt aids-terjesztő kamusztorikkal.
Szó, Tornóczky Anita szép, meg minden, de tehetségtelen. Ahogy beszél a kamerába, mintha egy beszédhibás szinkronszínész mondaná alá a szöveget. Süt róla, hogy kurvára nem érdeklik a válaszok, ő inkább csak koncentrál, hogy ne kúrja el a következő kérdést, meg egyáltalán tudja, hogy mi is lesz az. Gergő pedig – napló múlt és stílus ide vagy oda – szintén nem tud mit kezdeni a szarabbnál szarabb vendégekkel és témákkal, melyek – mentségére legyen mondva – nem nekik köszönhetők. Annál inkább a főszerkesztőnek, meg az új vezetőségnek.